olvasás, kukacoskodás

olvasmányélmények, katarzisok, olvasási projektek

 

 

Az van, hogy totál le vagyok hangolódva. Csak részben okolható mindezért a Bajnai-csomag, amelynek értelmében jövőre diplomás könyvtárosként 82 000,- Ft körüli nettó bért fogok keresni nyolc éves munkaviszonnyal, de jócskán hozzájárul még, hogy megint túl sokat kell egyedül lennem és Roland cége jövő hónaptól még egy műszakot vezet be, ami azt jelenti, hogy elbúcsúzhatok a közös hétvégéktől is.

Ezek után Doris Lessing A fű dalol c. regényét olvasni, felért az öngyilkossággal, de legalábbis sikerült olyan emocionális mélyrepülést generálnia, hogy szinte zombiként járok-kelek azóta is. A könyv ugyanis nyomorról, elcseszett életről, rossz döntésekről és őrjítő forróságról szól.

A történet elején Mary, regényünk főhőse, már hulla, gyilkosa, a néger Moses egykedvűen hagyja, hogy letartóztassák, Dick pedig, Mary hitvese tébolyodottan kaparja a sarat. A regény többi része az előzményeket tárgyalja, elsősorban Mary különös életét. Mary gyermekkora Dél-Afrikában távolról sem nevezhető felhőtlennek, családja folyamatosan költözködött, épp csak a létminimum szintjén éltek, de 16 évesen sikerült bekerülnie egy irodába. Sose hittem volna, hogy valaha megkapom a sztahanovista irodai titkárnők ilyen hiteles természetrajzát, ugyanis Mary szereti a munkáját, dolgozik, mint egy gép és nem vesz tudomást a nemi szervéről. Egészen addig, amíg fel nem hívják rá a figyelmet, de hősnőnk ekkor már 30 éves és teljesen tapasztalatlan. Noha Mary eddig atombiztos identitásúnak tűnt, itt mégis elgyengül, meginog, összezavarodik – ahogy ő maga vall erről később: beugratják barátnői a házasságba. („Iszonyú dolog, ha az ember az igazság vagy más elvont tétel nevében összetöri az önmagáról alkotott képet.”)

Férje Dick egy farmon dolgozik, teli van adóssággal és olyan nyomorban tengődnek, hogy Mary kis híján megőrül. Persze ez sem várat magára. Mary azonban kezdetben igyekszik értelmet vinni a napjaiba, bár városi rasszizmusát a kezdetektől nem képes levetkőzni, irritálja a négerek jelenléte, undorodik tőlük, bizalmatlan velük szemben (alakja itt-ott Vizynére emlékeztetett Kosztolányi Édes Annájából). Végül sorra felad mindent és belehülyül a kommunikáció nélküli életbe, hogy egyetlen szökési kísérlete is balul sül el, az értelmetlen, üres órákba és a rettenetes hőségbe. Végül feltűnik Moses, akivel korábban is volt összetűzése (Mary korbáccsal arcul ütötte), aki ideális háziszolgának bizonyul, de Maryt mégis ismeretlen, irracionális kényszerképzetek és félelmek kezdik gyötörni, melybe erotikus képzelgések is keverednek. Meggyőződésévé válik, hogy Moses nem más, mint a fekete végzet (maga Dél-Afrika, amit a ház mellett burjánzó cserjés is szimbolizál), akit nem lehet meghódítani, uralni, hanem ami a fehér embert pusztítja el. Mary halála víziószerű és kiválóan megírt rész, tükrözi Mary megbomlott elméjét, de tragédiáját is.

Nehéz, szomorú könyv, tisztességesen megírva (bár itt-ott hajlik az együttérző sztereotipizálásra a bennszülöttekkel kapcsolatosan), súlyos mondanivalóval.

 

Osztályzat: 5 (jeles)

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kategóriák

Olvassunk nőket!

Címkék

A fű dalol , Doris Lessing