olvasás, kukacoskodás

Vargas Llosa (már csak az idétlen két L miatt is) több éve a figyelmem előterébe (erőterébe) került és miután 400 Ft-ért megvettem talán legismertebb regényét, A város és a kutyák-at, hát belevágtam (persze, persze a „kutya” önmagában hívószó számomra): überbrutális, kegyetlen, nyers és őszinte szöveget kaptam, hatása drámai és egy az egyben remek könyv.

A történet fiatal, 15-16 éves fiúkról szól, akik különböző okokból, többnyire szülői önkény áldozataként egy limai (Peru) kadétiskolába kerülnek, ahol számos megaláztatáson keresztül válnak „kemény” férfiakká, bűnözőkké vagy épp belehalnak. Egy ártalmatlannak tűnő lopással indul a sztori, Cava, a kisorsolt tolvaj, ellopja a kémiavizsga kérdéssorát, de nyomokat hagy hátra és van egy szemtanú is, a kiközösített, örökké bántalmazott, lányos alkatú Ricardo (Rabszolga), aki végül beköpi a hadnagynak, mert szeretne végre eltávot kapni, hogy meglátogathassa szerelmét, Terezát. Cavat kicsapják, barátja Jaguár, aki egyben a körlet alfa-hímje is, bosszút esküszik. Végül a történet drámai csúcspontja Rabszolga megölése véletlen balesetként beállítva (ámbár én végig nem tudtam eldönteni, hogy tényleg kivégezték-e vagy véletlen szerencsétlenség történt). A haláleset mindenkit felbolydít, de különösen Albertot (Poéta), aki egyedül vette védelembe Rabszolgát és feltételezését, miszerint Jaguár volt a tettes, jelenti Gamboa hadnagynak, s így a fiúk világa (ivászat, torz szexualitás, szökések) lelepleződik a felnőttek előtt. A tiszti kar azonban inkább törődik a kadétiskola jó hírnevével, mint az igazság kiderítésével, ezért megzsarolják Poétát és Jaguárt, hogy hallgassanak, Gamboát pedig, az egyedüli tisztességes felnőttet, eltávolítják.

A könyv részben a fiatal fiúk abszurd, erőszakos nevelésének torzító hatásait mutatja be, a rettenetes beavatási rítusokon kezdve az évfolyamok verekedésein át a tyúkbaszásig Llosa mindet olyan nyersen leír, hogy az olvasó (nőnek?) feláll a szőr a hátán (ha van neki). Részben viszont a felnőttek és a fiúk közti szakadékról is szól, a vezetők szinte végig semmit sem sejtenek a srácok valódi éjszakai életéről, a szabályszegésekről, a határáthágásokról, egészen Poéta leleplező vallomásáig. A felnőttek mégis úgy gondolják, hogy mindez így van rendben, hisz az élet is pontosan ilyen: ”A férfiak cigarettáznak, leisszák magukat, kilógnak, cseszegetik egymást. A kadétok tudják, hogy ha lebuknak, kicsapják őket. (…) Akiket nem lehet elkapni, azok az életrevalóak.” Vagyis a hadsereg elvileg fegyelemre és egyszerűségre, becsületre nevelő hatása valójában nem más, mint a perui állapotok további megerősítése. Llosa kiváló jelenetekkel ábrázolja a limai utcai életet, a szegénynegyedek küszködéseit, a kapcsolatok brutalitását, a nők elnyomását, a tehetségek elkallódását, a kilátástalanságot.

A regény több narrátort is alkalmaz: Poéta, Boa, Jaguár és Rabszolga monológjain, visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg a történetüket és a gondolataikat, de Llosa olykor visszavált E/3-as narrációra is. Olykor nem könnyű eldönteni kinek a fejében vagyunk, különösen, hogy Tereza mintha mind a négy fiú életében feltűnne, de csak két esetben lehet biztosra mondani, hogy ugyanaz a lány (Poéta ugyanis elszereti Rabszolga elől).

A kutyákról annyit, hogy az alsóbb évesek gúnyneve a kutya, illetve feltűnik benne Éhenkórász, Boa fogadott keverék állata, akihez a maga szadista módján, de érzelmileg kötődik (a lábát ennek ellenére örökre megnyomorítja).

Keserű, kemény könyv, gyomor is kell hozzá, de akinek tetszett Ottlik Iskola a határon-ja (bár az inkább a barátságról szólt) vagy Musil Törless iskolaévei (az meg filozófiai kérdéseket feszeget), akkor annak bátran ajánlom A város és a kutyák-at, különben pedig kötelező.

Osztályzat: 5* (kiváló)

Eddig 7 komment érkezett ()

• 1.  TTZ
  2009. 05. 28. 9:11

  Nem tudom, hogy kedvet csináltál-e hozzá, vagy éppen ellenkezőleg. Kíváncsi vagyok, hogy a lányok mit szólnak az ajánlódhoz?(Remélem nem csak a Twilight kattintanak)
  Llossa műve és a hivatkozott Ottlik is "ismerős" lehet annak aki megjárta a hadsereget. Férfias "játékok" mondhatnánk. Mondhatnánk, de nem mondjuk. Az biztos, hogy fiatal emberek számára jó(?) iskola határon innem és túl. Elkerülsz a mama szoknyája mellől, és kiderül, hogy ki milyen anyagból vagy. Fizikailag is, szellemileg is. Leginkább az emberség. Tudsz-e barátságokat, szövetségeket kötni, számítanak-e rád, számíthasz-e másra, hogy kezeled, ha megaláznak, és hogy viselkedsz, ha másokkal történik mindez.
  Csöpp nosztalgia sincs bennem, mert a bent töltött idő egy jelentős része csak időpazarlás volt. (Kétségtelen, hogy a munkaerőpiac egy részét ideiglenesen felszippantotta és katasztrófa idelyén volt elég kéz és technika a mentéshez, de ez egy másik történet.)
  Legyen rossz a fiamnak is, ha már engem is apámat is megsz...vattak annak idején? Ne, ne legyen.
  Llossa egyéként nagyon eredeti, még akkor is, ha nekem Poe-t juttatja eszembe, latin-amerikai ízekkel. Cotta, örülök, hogy elolvastad, és elmondtad a véleményed.Remek recenzió.

• 2.  cotta
  2009. 05. 28. 9:44

  A könyv valóban szól barátságról, szövetségről (a Kör - egyfajta dacszövetség), de nekem túl torznak tűnt, hisz a kapcsolatot brutalitáson keresztül fejezték ki. Ezek a srácok nem szocializálódtak, nem is szocializálódhattak igazán olyan körülmények között, amiben felnőttek, ezért teli vannak érzelmi szorulással, amit aztán kegyetlenkedéssel eresztenek ki, mintegy biztonsági szelepen keresztül. Ezt manapság is szokták férfiasnak tartani, de szerintem nem az. Persze az elszakadás a szülőktől mindig jó próba, de a katonaiskolát, főleg a bezártságát, inkább rossz hatásúnak tartom ilyen fiatalokra. A katonaságról, pl. anno sorkatonai kötelezettségről sincs jó véleményem, az önkéntesek meg elvileg felelősen döntenek. Kíváncsi lennék, mi lenne egy férfiolvasó véleménye erről a könyvről, sajnos, nem találtam se cikket, se posztot a regényről :(.

• 3.  szeee
  2009. 05. 28. 15:56

  TTZ: A lányok mit szólnak hozzá? :) Igaz, elég régen olvastam, de nagyon nagy hatással volt rám akkor, a top10-emben van a könyv. És lány vagyok :) És Cotta ajánlóját olvasva elolvasnám, ha nem olvastam volna. Én pont az ilyen könyveket szeretem, amik az élet/lélek nem túl lájtos oldalát mutatják.

• 4.  cotta
  2009. 05. 29. 8:00

  Szeee: Bevallom, az olvasási motivációk közt szerepelt, hogy a a listád 2. helyezettje a könyv :).

• 5.  szeee
  2009. 05. 29. 9:08

  Tényleg? :) Örülök, hogy tetszett!

• 6.  adeptus
  2009. 06. 10. 19:27

  Én is ezzel kezdtem az ismerkedést Vargas Llosával, aztán egy ideig csak azt olvastam. Ha az ember hozzászokik az időszerkezethez, nagyon jó olvasmányok a könyvei, nekem talán a Négy óra a Cathedralban jött be legjobban.

• 7.  pocike
  2010. 03. 17. 15:21

  bocs,nem olvastam vegig a bejegyzesed,de a szobanforgo konyv a kedvenceim koze tartozik,es jo latni hogy azert irnak rola:P ja es a ket L nem idetlen,a spanyol nyelvben ez egy kulonallo betu, "lj"-nek ejtik:)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.