olvasás, kukacoskodás

Saramago, Saramago, Saramago – ezekkel a szavakkal díszítőmintákat lehetne készíteni, amellyel egy, az irodalomnak szentelt kolostor imaginárius falát kellene cirádázni. Ilyen csodás tollú szerzőt, leszámítva persze a félisten Krasznahorkait, rég olvastam: el vagyok hűlve, le vagyok nyűgözve, olykor bizony szipogva bámultam azokat a gyönyörű, kissé archaikus nyelven íródott, hosszú mondatokat, amelyek olyan ízesek, fényesek és tiszták, hogy ilyenkor érzem csak igazán, milyen felemelő tud lenni a szépségesen szép irodalom. És mennyi okosság van ezekbe a mondatokba bebugyolálva!

Juj, de patetikus. De ez az igazság. Tessék megnézni, itt egy példa:

„…a világon a számok a legkevésbé pontosak, mond az ember ötszáz téglát, mond ötszáz embert, s a különbség a tégla és az ember között pontosan azzal a különbséggel egyenlő, ami ötszáz és ötszáz között van, s amit nem létezőnek tekintünk, aki pedig ezt nem érti elsőre, nem érdemli meg, hogy másodszor is megmagyarázzák.”

A narráció is tartogat meglepetéseket, először azt gondoltam, korabeli, 18. századi krónikással van dolgom, aki a mafrai kolostor megépítésének, egy különös páros, Baltasar és Blimunda halhatatlan szerelmének és egy „madárgép” feltalálásának történetét veti papírra, de időnként olyan anakronisztikus, modern jelzőket használ vagy olyan kis kiszólásokat, amelyek egyértelművé teszik a furfangot: a krónikás valójában a kortársunk.

A történet a 18. század elején játszódik Portugáliában, Saramago kiválóan megragadja a kor hangulatát, bemutatja V. János udvarát, a Szent Inkvizíció lisszaboni autodaféit, a brutális vezeklések erotikáját, az olasz zene hatásait, a misztikus gondolkodást és természetesen a mafrai óriás-kolostor építésének minden részletét. Ezekbe az aprólékosan kidolgozott eseményekbe ágyazódik a félkarú Baltasar és a látnok Blimunda csodálatos szerelme, amely nem épp romantikus körülmények között, épp egy eretnekégetés közepette bimbózik ki. Mindketten sodródnak, a társadalom számkivetettjei, egyikük testi fogyatékossága, másikuk azon különös képessége miatt, hogy éhgyomorra átlát a falakon és a bőrön, így mélyebben ismeri Blimunda az anyag titkos szerkezetét. Szerencséjükre egy különös, tanult pap szolgálatába szegődnek, a szkeptikus Bartolomeu Lourenço atyáéba, aki egy repülőgépet tervez, ám nyomában folyamatosan ott lihegnek az inkvizíció emberei. Annyit elárulok, hogy a gép repülni fog, mint a Szentlélek.

A regény valahol a közepe táján lelassul, a korábbi cselekményes történetet felváltja az építkezés aprólékos leírása (újabb közös vonás Krasznahorkai Seiobo-jával), a hatalmas mafrai kő hét napos cipelésének története, a falak felhúzása, a szobrok szállítása, szerelmeseink közben eltörpülni látszanak a nagy horderejű történelmi események közepette, míg végül szinte népmesei alakká válnak.

Szomorú könyv, szép könyv, nagy könyv.

UI: Saramago neve azt jelenti: vadretek. Ha belegondolok, azért mégiscsak furcsa lenne, ezzel a szóval díszíteni az irodalom szentélyét…

Osztályzat: 5* (lenyűgöző)

Eddig 5 komment érkezett ()

• 1.  adeptus
  2009. 07. 13. 11:25

  Én a Kőtutaj filmváltozatával fedeztem fel Saramagót, azóta a legtöbb művét elolvastam.

• 2.  Harkai Daniella
  2009. 07. 13. 12:25

  Nemrég olvastam az oldaladon a Halálszünetről, azt is besorolom :)). Ezt a regényét is olvastad? A többinek is ilyen fantasztikus stílusa van?

• 3.  szeee
  2009. 07. 13. 13:53

  Nemá' Vadretek :D :D :D
  annyira jól és jót írtál róla, mindjárt leveszem a polcról.

• 4.  miestas
  2009. 07. 13. 14:11

  Cotta, ennyi lelkesedést olvasva fel kell vegyem listámra... az író már rajta van egyébként régóta, de nem tudom mikor kerül sor az olvasásra is ...de igérem meg lesz!
  Nekem ahogy írtál a kolostor aprólékos építéséről egyből a Katedrális ugrott be Ken Follettől, azt hiszem össze kell hasonlítanom a kettőt :-))) Mr Vadretek hamarosan találkozunk, remélem:-))

• 5.  adeptus
  2009. 07. 13. 15:07

  Cotta:
  Igen, olvastam ezt is, tetszett is. Saramago elég hasonló stílusban írja regényeit, de mindegyik nagyon élvezetes.

  Nekem talán a Kőtutaj meg a Vakság jött be a legjobban, ez utóbbi esetében a filmmel is meg voltam elégedve. Meg persze az előbbi esetében is, hiszen különben nem vettem volna kézbe a könyvet. :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.