olvasás, kukacoskodás

Újra Afrikában jártam (vö. A fű dalol), de ezúttal egy csodálatosan erős, tevékeny és ragyogó nő volt a mentorom: Karen Blixen. A Volt egy farmom Afrikában páratlan szépségű, magával ragadó mestermunka, az olvasó szíve vajként olvad el az efféle sorok fölött:

„Fönn, ezen a magaslati levegőn könnyen lélegzett az ember, elemi nyugalmat, a szív birodalmát szívta magába. A fennsíkon reggel felébredt, és első gondolata az volt: itt vagyok, mert itt az én helyem.”

Karen Blixen egy névházasságot követően Kenyában vásárolt földet, ahol főként kávétermesztéssel foglalkozott. A vidék gyönyörű, Blixen olyan magával ragadó, élménydús leírásokkal szolgál, hogy úgy érezhetjük, magunk is a Kilimandzsáró hegy tövében, a Ngong vonulatai alatt élünk és csak bámuljuk Afrika szépségét, szívjuk fűszeres illatát. A könyv afféle emlékirat, leírás, anekdótagyűjtemény és etnográfia egyben, Blixennek mindenhez volt tehetsége: kiválóan ragadta meg Afrika varázslatos tájait, füle nyitott volt az őslakosság legendáira és éles szemmel figyelte meg Kenya természeti népeit. Végtelenül szimpatikus volt vonzódása az állatvilághoz, remek leírásokat olvastam antilopokról (Lulu), fenséges oroszlánokról, madarakról.

Különösen izgalmasak azok a részek, amelyek az őslakosok (kikujuk, szomáliak, maszájok) szociális viszonyait ábrázolják, Blixen antropológusokat megszégyenítő érzékkel tárja fel a nemi szerepek alakulását vagy a törzsek közti viszályok motívumait és látta előre, miféle rombolást fog véghezvinni az afrikai kultúrában (és állatvilágban) a fehér ember. Karen saját farmján igyekezett az igazi keresztény elveknek megfelelően, demokratikusan igazgatni, emellett igazi karitatív tevékenységet is végez ez a kifogyhatatlan energiájú asszony: ápolja az afrikai beteg gyerekeket, iskolát nyit nekik és mikor már világossá válik, hogy farmja csődbe megy és mindenét el kellett adnia, utolsó erejével is igyekszik mindenkinek biztos állást, közös területet keresni.

A volt egy farmom Afrikában döbbenetes hatású könyv, olvasása közben felrémlett Harrer Hét év Tibetben-je, ami hasonlóan mély benyomást gyakorolt rám, de Thoreau Walden-jére is emlékeztettek Blixen reflexiói az élet fontos dolgairól.

Karen Blixen könyve úgy gondolom, mindenkinek alapmű lehet, aki vonzódik távoli országokhoz, tájakhoz, és aki szereti a független, szabad élet varázsát.

Osztályzat: 5*** (kult)

Eddig 3 komment érkezett ()

• 1.  csbk
  2009. 08. 18. 20:51

  Nagyon szeretem ezt a könyvet, de a belőle készült filmet is. Alapmű mindkettő. :)

• 2.  Harkai Daniella
  2009. 08. 19. 8:34

  Nekem a film annyira nem jött be, a könyv után egészen másképp képzeltem el Kenyát és Karent is, ez bosszantott. Meg persze másra helyezte a hangsúlyt. De a film zenéje csodás!

• 3.  csbk
  2009. 08. 19. 17:29

  Azt hiszem, a filmhez csak az alapsztori kellett, aztán kihoztak belőle valami egészen mást, mint a könyv volt. De nekem ez is tetszik, nem utolsó sorban a főszereplők, a helyszínek és a zene miatt.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.