olvasás, kukacoskodás

Kellemetlen, már-már kínos regénye a magyar irodalomnak Móricz Rokonok-ja, amely brutális módon húzza rá a vizes lepedőt, teregeti ki a szennyest, találja fején a szöget vagy ha tetszik rántja le a leplet a magyar politika éretlenségéről, a felelős politikai gondolkodás teljes hiányáról és a korrumpálódás általános voltáról. Olvasom ezt a regényt, amely egy alföldi kis városka, a beszédes nevű Zsarátnok belső ügyeiről szól egy ifjú titán, az új főügyész megpróbáltatásain keresztül és kínlódok, vakaródzok, izzadok: mert hát ez annyira ismerős. Hogy Magyarország egy az egyben Zsarátnok, egy saját hamvába holt hely – talán pesszimistán hangzik, de kétségtelen, elég egy Híradót végignézni, hogy ne Móricz regényének egy-egy lapja köszönne vissza: a felső vezetők panamákba, már-már maffiákba állnak, eszméletlen hiteleket csikarnak ki Angliától, Amerikától, amelyből persze villasort építenek, a sertéstenyésztőbe invesztált összegeknek nyoma kél, s miközben százezrekkel dobálózik a polgármester és a helyi takarék vezetője, elmarad a csatornázás, a járdaépítés és a környékbeli tanyák csoportosítása, infrastrukturális összekötése.

Móricz hőse (sok rokon vonással különben A fáklya Matolcsy-jával) Kopjáss István, a korábbi oktatási felügyelő, aki pusztán a köz szeszélyéből lesz főügyész, kezdeti tájékozatlansága ellenére is igyekszik innovatív ötletekkel előbbre vinni Zsarátnokot. Csakhogy már megválasztása másnapján megjelennek rokonai, köztük elsősorban a helyi bank vezetője, aki rögtön izgalmas hitelkonstrukciókat ajánl, és persze egy villa megvételét arcátlanul jutányos áron. István előbb alig tér magához, hogy ilyen hirtelen felelevenednek rokoni kapcsolatai (hisz korábban, hadifogsága után szóba sem álltak vele) és különösen megviseli, hogy egytől egyig nagy bajban vannak, éhhalál szélén állnak vagy épp a család lemészárolására készülnek, mert képtelenség eltartani őket. Ismerős, ugye? A magyar panaszkultúra illusztris példáit olvashatjuk a Rokonok lapjain. Kopjáss őrlődik a jog által ráruházott feladatok (többek közt a korrupt ügyletek leleplezése, jogszerű ügymenetek bevezetése stb.) és a rokoni érzemények közt. Dilemmázása még az oly szimpatikus vonásokkal ábrázolt Linától, feleségétől is eltávolítják, akiben Móricz a művelődésre vágyó (mikor olvashatok már el egy könyvet?), de házimunkáiba belevesző okos, intelligens nő alakját rajzolja meg.

Móricz borúlátó gondolatait olvashatjuk a magyar politika infantilizmusáról, éretlenségéről és hiányáról:

„Itt senki nem ért alapjában semmihez. Itt az a baj, hogy mindenki olyan helyen áll, ahová nem készült. S aki ért valamihez, az sehol sincs… külföldön, ahhoz, hogy valaki képviselő legyen, valóságos életiskolát kell kijárni… Ezzel szemben Magyarországon még nem volt választás. Itt minden képviselő társadalmi érdemei, kormányszolgálati jutalmául kapja a képviselőséget. A megbízhatóság, nem a hozzáértés a fontos. A rokoni kapcsolat a legbiztonságosabb ismérve a megbízhatóságnak.  S minél kevésbé ért valaki magához a politikai tudományhoz, annál megbízhatóbb. Itt szavazógépek kellenek…”

Most már csak azon tipródom, messze jutottunk-e ettől a megalkuvó, torz világtól az elmúlt kilencven évben?

Osztályzat: 5*** (kult)

Eddig 2 komment érkezett ()

• 1.  murci/szamárfül/pável
  2009. 08. 27. 3:10

  és filmen? melyik tetszett jobban?

• 2.  Harkai Daniella
  2009. 08. 27. 8:10

  Nem láttam filmen és szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy a könyv sokkoló töménységét vissza lehet adni, főleg hogy kevés benne a cselekmény. De egyik ismerősömnek megvan a Szabó István-féle film, szerinted érdemes megnézni? A trailer alapján nagyon nem...

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.