olvasás, kukacoskodás

Hát, elérkezett a pillanat, hogy kevéssé kedvelt írómtól, Jókai Mórtól, elsősorban előítéleteim revideálása miatt, de elolvassak egy könyvet. Azt hiszem, nagyjából tizenöt éve nem olvastam tőle semmit és a főiskolán mindig egyfajta istenbizonyítéknak tartottam, hogy soha nem húztam bele.

Az Egy magyar nábob azonban egészen jól esett, bár középtájon, a szentimenti résznél kissé megbicsaklott a lendület, de mégis egy jól olvasható, kellemes és különösen szép stílusban megírt regény. A felütés egészen vérmes reményeknek adott tápot, mert Jancsi úr karikírozott bemutatása zseniálisra sikerült, ahogy körülvéve bohóckodó talpnyalóitól álmatlanságát épp a Törikszakad csárdában kívánja elütni mindenféle dévajkodással. Kárpáthy Jánosban Jókai a 19. század elejének felelőtlen, hedonista és nemzetieskedő (ugyanakkor valódi nemzeti érzés nélküli) arisztokratáját mutatja be, ennek ellenpontozására pedig unokaöccsét, Abellinot szerepelteti – rögtön az első jelenetben, rettentő muris körülmények közt -, aki külföldön piperkőcködik, töri a magyart és csakis a léha élvezeteknek él. Tulajdonképpen kezdetben túl sok különbség kettejük közt nincs is.

Ámde a nők, ezek a pillekönnyű, karcsú, szűzies lények mindent megváltoztatnak, a regény első felének anekdota-csokorjából kilibben egy éteri alak, Mayer Fanny, aki egy rossz hírű család egyetlen erkölcsös személyeként, a szigorú Teréz néni felügyelete alatt nevelkedik. Abellino épp őt szemeli ki áldozatul, fogadást kötnek elbukására, de Fanny megmenekedik, sőt keresztül húzva majd mindenki számítását, hozzámegy a nálánál ötven évvel idősebb Kárpáthy Jánoshoz, így Abellino hoppon marad, Fanny pedig önmaga, reménytelen szerelme, elől zárkózhatik el. Fanny alakja különben nagyon irritáló volt, hiába volt kedves, halk és engedelmes – nyilván a kor erényei – számomra egy halvány foltnak tűnt, aki passzívan tűrt el mindent és nem volt saját akarata. Flóra – Fanny barátnője - máris kellemesebb jelenség, okos, határozott, nem kívánt mindenkinek kedvébe járni és még férje felsőbbrendűségét is megkérdőjelezte. Végül is a történet vége nagyon szomorúra sikeredett, noha Kárpáthy János felhagyott korábbi életmódjával, komoly és a nemzetet előmozdító tevékenységekbe fog (az agáregyesület persze paródiaként is felfogható), halála megrendített.

A könyv erényei közé tartozik mindenképp a briliáns korfestés, az „ázsiai állapotok” hatásos ábrázolása, a franciaországi magyarok leírása, Wesselényi és Széchenyi alakjának heroikus megjelenítése, az átmeneti, változó reformkor szép panorámája.

Azt nem mondom, hogy ezek után fogok programszerűen Jókait olvasni, szentimentalizmusa, nőábrázolása túlságosan idegen tőlem, de legalább derített egy árnyalatot a róla festett, sötét képen.

Osztályzat: ¾ (kellemes)

Eddig 4 komment érkezett ()

• 1.  cseri
  2009. 08. 26. 9:40

  Pedig most jön a Kárpáthy Zoltán. :)
  Jókait nekem sikerült a maga idejében olvasnom, 12-16 évesen, nagyon szerettem, de ma már kevésbé élvezném.
  Az Aranyembert se szereted?!

• 2.  Harkai Daniella
  2009. 08. 26. 9:45

  Az arany ember nem volt rossz, tetszett a pszichológiai vonal, de a Kárpáthy Zoltánra gondolni se akarok. Biztos egy talpig becsületes ember...

• 3.  cseri
  2009. 08. 26. 10:02

  Amennyire emlékszem, igen. :))

• 4.  murci/szamárfül/pável
  2009. 08. 27. 3:09

  ejj de szigorú vki :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.