olvasás, kukacoskodás

Földes Jolán nevére egy Könyvjelzőben bukkantam, Vámos Miklós fejtegette, mennyire elfelejtették ezt a regényt, és milyen csúnyán kivetette a (férfi)kánon magából ezt az 1936-ban külföldön olyannyira népszerű, díjnyertes alkotást. Nos, elég irritáló volt, hogy kiadásomban (Új Idő Könyvek) az előszó vitatni igyekszik a könyv értékeit. Szakonyi Károly egyszerűen lelektűrözi és képtelen magyarázatot találni a regény népszerűségére, egyenesen titokzatosnak titulálja („Sem a téma, sem a forma nem indokolja a szenzációt.”), szerinte nyilván azzal okolható a népes olvasótábor, hogy a szöveg nem állítja szellemi kihívások elé az olvasót. (Vagyis érezzük szellemi retardáltnak magunkat, ha tetszik?)

Nos, elárulom én egyáltalán nem találtam sem felszínesnek, sem bájosnak a könyvet, egészen egyszerűen egy jól megírt, túlzásoktól mentes, olvasmányos regény komoly témáról.

A történet a két világháború közötti Párizsban játszódik, ide emigrál a munkahiány miatt élhetetlenné vált Magyarországról az öttagú Barabás-család, akik a sikátorszerűen szűk Halászó macska uccájában kapnak szállást. Mint hamarosan kiderül, a kis szálloda az emigránsok igazi olvasztótégelye, van itt orosz, lengyel, spanyol, olasz, német és nemcsak a nemzetiségek találkoznak itt, hanem politikai nézetek (anarchizmus, nemzetiszocializmus, kommunizmus, pacifizmus) és társadalmi osztályok is. A csodás az, hogy mindez jól megfér egymással a kis utca bisztrójában, mert szereplőinket összeköti az idegenlét, a honvágy és a várakozás, hogy visszatérhessenek. Nagy erénye ugyanakkor a könyvnek, hogy bár honvágyról esik szó, de nem álszent és nem tobzódik az önsajnálatban, Barabásék egészen jól boldogulnak, gyermekeik pedig megtartják francia állampolgárságukat. Legkedvesebb szereplőm Bargyihinov bácsi és Klári, a legifjabb Barabás-lány, egyikük igazi sztoikus, bölcs ember, aki igyekszik kiegyensúlyozni az ellentéteket, Klári pedig egy talpraesett, beszólogatós lány, aki kezdeti morcossága után egészen elképesztő határozottságot árul el.

A regény központi alakja mégis inkább Annus, aki tizenhárom évesként, szerény francia nyelvtudással mint háziasszony kezdi életét az új országban, később azonban varrást, szabászatot tanul és igen előkelő szalonok szabásznője lesz, később vezetői pozícióba is kerül. A politikai és történelmi viszonyok, a gazdasági világválság, majd a második világháború azonban magyarellenes hangulatot hoz magával, Annus és apja Argentínában kötnek ki, hiába azonban az egzotikum és a gyors meggazdagodással kecsegtető pletykák, keserves másfél év telik el nélkülözésben és betegségben. Végül visszatérnek a kis utcába, ez válik otthonukká. A szerelem is fölbukkan Annus életében, előbb az orosz Vaszil iránt táplál gyengéd és viszonzatlan érzelmeket, majd Pista rántja örvénybe, aki egy igazi bájgúnár és persze méltatlan Annus kegyeire, mégis vonzást gyakorol a lányra, talán épp alávalóságával. A történet vége nyitva marad, az ekkor még mindig facér Anna nem tudjuk, hogy fog dönteni két lehetséges jelölt között, nekem úgy tűnt, hogy alakjához örökre valamiféle magány tapad, levakarhatatlanul.

Egyedül a stílust volt nehéz megszoknom ebben a könyvben, Földes szinte végig jelen időben mesél, ami darabossá teszi a szöveget, nyilván ezért sütötték rá a riportregény billogot, noha szó sincs riportról, akkor már inkább szociográfia.

Összességében egy jól megírt, igazán francia-szagú regény, kevés nyavalygással, remek szereplőkkel.

Osztályzat: 5 (jeles)

Eddig 3 komment érkezett ()

• 1.  murci/szamárfül/pável
  2009. 09. 21. 15:25

  figyel már a polcon egy ideje...
  jó h írtál róla

  ja és jobb az új profilképed :)

  pusza,
  a.

• 2.  Harkai Daniella
  2009. 09. 21. 15:26

  Köszi, ez az aktuális :)

• 3.  spg
  2009. 09. 21. 18:14

  Szerintem nagyon jó könyv!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.