olvasás, kukacoskodás

Nem csodálom, hogy Náfiszi iráni „lányai” szerették ezt a könyvet, Henry James Daisy Millerét, mert elbűvölő figura, aki ellenáll mindenféle értelmezési kísérletnek, életteli, pimasz és végtelenül szabad. Meg is lesz a következménye.

A röpke történet (kisregényről van szó) Svájcban kezdődik, narrátorunk a merev, angol úriember, Winterbourne, épp megismerkedik a hiperaktív, mindössze kilenc éves Randoph-fal, akinek csodaszép, elegáns, formás nővére Daisy Miller, rögtön felkelti a férfi figyelmét. Daisy egészen elképesztő jelenség, folyton igazgatja ruhája redőit, mozdulatai, mint egy előkelő dámáé, ugyanakkor egy fél órányi csevegés után nem átall összeütni egy kirándulási tervet újdonsült ismerősével. Winterbourne-nek nem kis fejtörést okoz, miként értelmezze Daisy szabadosságát, oldalakon keresztül elemzi, pro és kontra, mit miért is csinál szépséges ismerőse, hol a tisztességes, hol a közönséges skatulyába igyekszik belegyömöszölni, de Daisy – követve vágyait, fittyet hányva a szájtáti, sznob társaság elutasítására – folyton kicsusszan az értelmezési hálóból. Azt hiszem, ha Winterbourne kicsit őszintébb lenne magához, beláthatná, hogy fél ettől a szabad, amerikai, individualista lánytól, aki nem hagyja magát megkötni régi formáktól, aki szinte soha sem jön zavarba és aki valójában szerfelett élvezi azt a nomád életet, amit európai körútnak hívnak. Egy alkalommal így replikázik Winterbourne-nek: „Nem tűröm, hogy egy férfi parancsolgasson, vagy beleavatkozzon abba, amit csinálok.”

Narrátorunk pár hónap múlva Rómában látja viszont Daisy-t, aki korábbi közvetlen életstílusát folytatja, az olasz férfiak nem kis örömére, kap is egy állandó udvarlót Mr. Giovanelli személyében, akivel remekül érzi magát és igyekszik tudomást sem venni arról, hogy kiközösítette a társaság. Daisy egészen tüneményes, magasról tesz a közösség ítéletére, akik rendellenesnek bélyegzik – hisz valójában az is: mindenféle rend ellen van, különösen az előítéletek, a sémák ellen. Sokáig azonban ő sem állhat ellent a nyomásnak és itt most sejtelmesen elhallgatok.

Szólni kell még James pazar stílusáról, olyan finoman ironizál, hogy folyton csak azt vettem észre, bazsalygok az orrom alatt, miközben az európai társaságot vagy az örökös migrénben szenvedő, csökött Mrs. Costellót festi, Winterbourne nagynénjét. Aki kedveli a pszichológiai finomságokat, a klasszikus (kis)regényeket, a Becky Sharp-hoz (Hiúság Vására) hasonló, fifikás nőket, feltétlenül olvassa el.

Osztályzat: 5 (jeles)

Eddig 4 komment érkezett ()

• 1.  murci/szamárfül/pável
  2009. 10. 09. 13:04

  ebből lett EP Daisyje is?

• 2.  Harkai Daniella
  2009. 10. 09. 13:11

  Azt nem olvastam, de nem hiszem, ott még a lapszéleken is táncol Daisy, ebben a regényben meg nem is szeret táncolni :)

• 3.  murci/szamárfül/pável
  2009. 10. 09. 14:24

  méghogy EP-ben nincs hozzáadott érték :D

• 4.  joeymano
  2009. 10. 09. 16:19

  Én elolvasom! :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.