« Mongol apoteózis, farkasokkal   2009, 2010 »

A kedves

2009. dec. 11. 2009. dec. 11. 11:50 , Harkai Daniella, 7 komment

kedves

Toni Morrisonnal már egy ideje kacérkodtam, ő ugyanis az első afro-amerikai nő, akit Nobel-díjjal jutalmaztak, és csupa jót olvastam a könyveiről, legutóbb Cserinél. A kedvesre esett a választásom, mert a fülszövege állati jó („Semmit sem lehet várni egy olyan világtól, ahol akkor is probléma vagy, ha te vagy a megoldás.”) és persze mert rabszolganőkről szól.

Morrison sokat méltatott stílusa valóban magával ragadó, gyönyörű, lüktető, nagyon tetszettek a tudatfolyam-áradások, melyek olykor a természeti képekkel összefonódva hömbölyögtek, de a történetszövés is mesteri volt, ahogy a jelen szövete fel-felfeslett és kibuggyantak a múlt eseményei.

A XIX. század végi történet mindhárom fejezete a 124-es házzal indít, amely egy kísértetlakta otthon. Itt él az izolált Sethe és még zárkozóttabb lánya, Denver, akik délről átszökött rabszolgák és akiket egy titokzatos, drámai esemény miatt kiközösítettek a faluból, egészen addig, mint Paul D. meg nem jelenik és kiűzi a ház dühöngő szellemét. Sethe örül a férfinak, aki normalizálja kissé a viszonyokat, de hamarosan a kísértet visszatér Kedves alakjában, akit egy karneváli mulatság után találnak a 124-es udvarán és egészen elképesztő momentumokat említ fel Sethének saját múltjából. Kedves jelenléte arra készteti Sethét, hogy újra végiggondolja önmagát, az Édes Otthonban elszenvedett megaláztatásait, melyek közül a legtraumatikusabb anyatejének erőszakos ellopása, vagyis hogy egyfajta szülőgépként kezelik. Sethe identitását ugyanis elsősorban az anyasága jelenti, a rabszolgatartó Dél azonban nem enged meg semmiféle öndefiníciót, a rabszolgák családi kapcsolatait a saját érdekeiknek megfelelően változtatják meg, vagy egész egyszerűen megszűntetik, így a terhes Sethe kétségbeesésében elszökik. A történet során megismerjük embertelen szenvedéseit, hogyan éli meg kiszolgáltatottságát, testéhez, nőiségéhez, női közösségéhez való viszonyának alakulását, szóval mindazt, ami végül egy rettenetes tett, saját gyerekeinek megöléséig vezet.

Toni Morrison abban is zseniális, hogy – merítve a négerek szellemhitéből – végig nem tudjuk meg, valóban szellemlény-e Kedves, a történet katalizátora és hogy Sethe gyermekei valóban meghaltak-e. A „mágikus realizmusa” mellett azonban legjobban a néger nők és férfiak belső világának ábrázolása tetszett, megrázó jelenetekkel mutatta be, hogyan kellett újraértelmezniük a saját nyelvüket, viselkedésüket, kultúrájukat, szerepüket egy (majdnem) szabad társadalomban, mitöbb hogyan képesek ezt megteremteni (Sethe anyósa például egy természetvallás főpapnője lesz).

Megrázó, szomorú, döbbenetes és félelmetes regény A kedves, csodálatos, gazdag stílussal, mindenképpen alapmű.

Osztályzat: 5* (tökéletes)

Feministán:

http://www.nokert.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=329:neger-sisterhood-a-szolgasagban&catid=8:koenyvajanlok-es-kritikak&Itemid=16

 

 


 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kategóriák

Olvassunk nőket!

Címkék

A kedves , Toni Morrison

Eddig 7 komment érkezett ()

  • 1.  Annamarie
    2009. 12. 11. 17:27

    Nem gyenge a poszt, nekem biztos kedvet hoztál hozzá! Be kell vallanom, hogy eddig csak a Nagyonkék-ről hallottam, és attól kicsit féltem, de nagyon úgy tűnik, hogy meg kellene ismerkedni az írónővel. A "Szerelem"-ről hallottál már valamit?

  • 2.  cseri
    2009. 12. 11. 19:10

    Tök jó a posztod! :))
    Morrison nagyon jó, de nem könnyű olvasmány. Írni se könnyű róla...

  • 3.  cseri
    2009. 12. 11. 19:13

    Szóval én biztos nem tudnék így írni erről (sem).
    És érdekes, én nem olyan rég olvastam, és annyi energia volt megérteni, fölfogni ezt a könyvet, hogy egyszerűen így utólag már elfelejtettem teljesen, hogy mi is volt benne. Ez milyen már?
    Egy könyvtári Szerelem a polcomon van.

  • 4.  MC
    2009. 12. 12. 4:22

    Egyáltalán nem gyenge a poszt, sőt, tök jó. Imádom Toni Morrisont, majdnem minden könyvét olvastam. Olyan erő van az írásaiban, hogy amint olvasni kezdem, azonnal megfog és magába szippant a történet. Nekem a két kedvencem a Dzsessz és a Paradicsom. A Nagyonkék az első regénye volt - jó és megrázó, de a későbbi regényei sokkal kiforrottabbak.

  • 5.  Harkai Daniella
    2009. 12. 14. 10:01

    Köszi, de ez akkor is egy darabos, száraz ajánló, Morrison burjánzó, gazdag szövegét még csak megközelítően sem tudtam átadni. Különben, válaszolva Hannamarie-nak is, ez az első Morrison-regényem, de a többit írásait is el fogom olvasni, mert csodásak. Cseri - én is sok jó könyvvel vagyok így: beszippantanak, aztán kiköpnek és a nyál egy idő után lekopik. Ezeket veszem be az újraolvasó-projektembe :).

  • 6.  murci/szamárfül/pável
    2009. 12. 15. 15:50

    "beszippantanak, aztán kiköpnek és a nyál egy idő után lekopik. "

    haha, ez q... jó! :D

  • 7.  egy ember
    2009. 12. 15. 15:55

    jólvan! :)
    ezt még pont nem olvastam, de TM nagy kedvencem, még akkor is maximum szakállas nő lehetnék a cirkuszban

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.