olvasás, kukacoskodás

olvasmányélmények, katarzisok, olvasási projektek

Az első magyar, mondjuk egy a sok közül, akire máris büszke vagyok koreaügyileg, maga a szerző, Csoma Mózes. Milyen jó, hogy van ő nekünk, ez a fiatal, lendületes és elkötelezett Korea-kutató, aki immár második könyvét adja ki erről az országról. (Sajna, lustaságom okán az elsőről, a roppant olvasmányos Korea - egy nemzet, két ország címűről egy sor nem sok, annyit sem írtam ehelyütt, pedig vitán felül a legjobb összefoglaló munka, ami eddig Koreáról megjelent.)
A Magyarok Koreában című könyv hihetetlenül izgalmas témával foglalkozik, jelesül a Koreában megfordult magyarok útleírásaiból, visszaemlékezéseiből, diplomáciai munkáik alatt tapasztaltakból állít össze egy érdekes palettát, amely azon kívül, hogy hangsúlyozottan magyar szempontokat is érvényesít (például politikaiakat), mégis érdekes szeleteket is láthatunk Korea történelméből, kultúrájából.
Az első, aki megközelítette Korea földjét, ki más is lehetne, mint a kalandos életű Benyovszky Móric, aki a 18. században hajózott el az akkori remetekirályság mellett. Az első látogató pedig, aki tapasztalatait írásba is foglalta, a Zrínyi gőzkorvett hajóorvosa volt, bizonyos Dr. Gáspár Ferenc, aki megdöbbenve örökítette meg Korea (közelebbről Csemülpó) szegénységét és elmaradottságát. Könyvében, a Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel címűben sokat ír az akkori Korea feudalisztikus berendezkedéséről és a férfiközpontú társadalomról. A századfordulón gróf Vay Péter püspök részesülhetett abban a szerencsében, hogy Koreába utazhatott, szintén a déli részen tartózkodott, megfigyeléseit a Kelet császárai és császárságai c. könyvében írta le, különösen az épp akkor zajló átalakulásokat, lázongásokat, sőt tanúja lehetett Korea teljes Japán megszállásának is, melyről már A keleti féltekén c. könyvében ír. Dr. Bozóki Dezső szintén orvosként járt a felkelő Nap országában Két év Keletázsiában c. könyvében jegyezte le élményeit és megfigyeléseit, így például a kevéssé tetszetős koreai nőkről (reggeltől estig dolgoztak szerencsétlenek, így igen korán elhervadt amúgy híres szépségük), de említést tesz a kiszengekről is, ők hasonló szerepet töltenek be, mint Japánban a gésák. A koreai kiszengek tehát igen műveltek, kifinomultak voltak, tudtak írni, olvasni és hangszeren játszani. A következő nagy utazó Baráthosi Balogh Benedek, erdélyi néprajz-kutató, különösen érdekelte a magyarok eredete, tehát ő már kifejezetten tudományos céllal érkezett keletre, leghíresebb koreai tárgyú könyve a Korea, a hajnalpír országa, melyet Csoma Mózes 2005-ben koreai nyelvre lefordított és ott igen nagy érdeklődéssel fogadták. Baráthosi igazi néprajzosként minden érdekességet igyekezett feljegyezni a gasztronómiától, a híres koreai padlófűtésen keresztül a történelmi, politikai eseményekig, igen nagy szimpátiát érzett a koreaiakkal, természetükről, öntudatosságukról, kifinomultságukról elragadtatással ír, a japán uralom mélységesen romboló hatásáról pedig fájó rezignációval.
Az 1930-as évektől kezdve Koreában sorra lázadnak fel a japán elnyomás ellen, melynek Korea és Mandzsu (Kelet-Kína) fegyveres lerohanása, majd a Mandzsukuo bábállam megalakulása lesz a következménye (Kína sorsáról lásd Jung Chang Vadhattyúk). Magyar látogatók azonban ebben az időszakban is érkeztek, így Geszty Júlia (Rejtelmes kelet) és Babos Sándor misszionárius (Pagodák árnyékában).
A japán megszállás majd csak a II. világháborút követően szűnt meg Koreában, 1945 júliusában kettévágták az országot a 38. szélességi fok mentén, az északi félen a szovjetek, a délin pedig az amerikaiak szervezték meg a japánok kapitulációját, ki-ki a maga módján, és ezek a különbségek vezettek aztán az 1950-ben kitört koreai háborúhoz. A szocialista Magyarország természetesen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, vagyis Észak-Koreát támogatta a testvérháborúban, így például a Rákosi Mátyás Kórházzal, ahol magyarok látták el a koreai sebesülteket. Egy igazi tudósítónk is volt ebben az időszakban, Méray Tibor személyében, aki több könyvet és cikket is írt (Szabad Nép újságnak) a borzalmas háborúról, az amerikai agresszióról és a nép szenvedéseiről. A háború, talán egyetlen pozitív hozadéka az első és eleddig egyetlen magyar-koreai szótár, melyet Sövény Aladár középiskolai tanár készített, 23 000 szótári cikket tartalmaz és mindössze 1000 példányban jelent meg (sajnos, csak egyszer, 1957-ben).
A kötet vége felé érkezünk meg kortársainkhoz, így rögtön elsőként Osváth Gáborhoz, a magyarországi koreanisztika megteremtőjéhez, aki az első magyar nyelvű koreai nyelvkönyv szerzője, több koreai szépirodalmi mű fordítója, és aki nélkül nem jöhetett volna létre 2008-ban a Koreai Tanszék (ELTE). Szabó Ferenc nagykövetként dolgozott Phenjanban, érdekes volt olvasni a híres panmindzsoni balta történetét, amely Pénzes könyvében egészen más történetben szerepelt, noha ugyanarról a határon nőtt fáról volt szó, amely zavarta a felek kilátását. Rátkai Ferenc szintén nagykövetként élt több mint 30 éven keresztül Koreában, ekkor már megtapasztalhatta az 1956-os forradalom miatt amúgy is megrendült bizalom hiányát, mely a 80-as években tovább gyengült, amikor is Magyarország elkezdte keresni a kapcsolatot más, nem szocialista országokkal, így Dél-Koreával is.
A '80-as években járt Koreában Csepregi Éva is a Neoton Familia élén, akik elképesztő népszerűségnek örvendtek a távol-keleten, így például a szöuli dalfesztiválon is felléptek, ahol a legjobb előadó díját meg is nyerték a Time goes by (Holnap hajnalig) dalukkal, de legnépszerűbb mégis talán a Korea című szám lett.
A Time goes by Szöulban:
http://www.youtube.com/watch?v=EkcmLSoYp_c
A Korea c. sláger:
http://www.youtube.com/watch?v=GckjYnDCKcg
A könyvet Csányi Sándor kereskedelmi képviseletvezető és Torzsa István nagykövet visszaemlékezései zárják, és egy fejezet a magyar-(dél-)koreai kapcsolatok erősödéséről, mely részben a koreai beruházásokban (Samsung, Hankook), kulturális kapcsolatok erősödésében (fordítások, nyelv iránti érdeklődés, koreai tanszék, A palota ékköve sorozat, melyet először Magyarországon mutattak be Európában, és hát szerintem a khmm, kpop is).
Ez egy szép hosszú poszt lett, azt hiszem ideig már csak az igazi Korea-fanatikusok fognak eljutni az olvasásban, de sebaj. A könyv nagyon érdekfeszítő, hasznos forrásmunka is egyben és mit mondjak, dagadt a keblem a nemzeti büszkeségtől olvasása közben. Mert mi magyarok tényleg ott vagyunk mindenhol.
Baráthosi Balogh Benedek: Korea, a hajnalpír országa c. könyvének koreai fordítása:
http://book.naver.com/bookdb/book_detail.nhn?bid=1875590

Osztályzat: 5* (lebilincselő)

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kategóriák

Egyéb , Korea-projekt

Címkék

Csoma Mózes , Korea , Magyarok Koreában