olvasás, kukacoskodás

olvasmányélmények, katarzisok, olvasási projektek

Figyel az ég bejegyzései

Philip K. Dick androidos-bárányos könyve után, egyfajta mámorban, követve Adeptus tanácsait, a Figyel az ég c. könyvet faltam a hétvégén égő szemgolyókkal. Nekem nagyon tetszett a könyv, noha nem éri el az Álmodnak-e stb. zseniális színvonalát, mégis kellőképp agyafúrt, csavaros és poénos történetet kaptam, ami végig lekötötte a figyelmem.

A főhősnek, Hamiltonnak nem áll túl jól a szénája a történet elején (sem), ugyanis mielőtt egy protonsugár-detektor kísérleten részt venne, közlik vele, hogy felesége, Marsha baloldali nézeteket vall, ezért a nemzeti (és nyilván tőkés) érdekeket képviselő gyárból el kell őt távolítani. Hamilton maga is felmondásra készülődik, mikor megtörténik a baleset és hatodmagával belezuhan a protonsugárba. Hőseink meglepően gyorsan felépülnek, de valami furcsa érzés keríti hatalmába Hamiltont és a többieket: meglepően sematikusnak tűnnek az emberek és mintha valami szörnyűséges Valaki lopakodna a hátuk mögött. Igyekeznek közösen megoldást találni a rejtélyes érzésre, különösen mikor – Hamilton szadista piszkálódását követően – sáskahadak lepik el a szobát. Nem kell sokat töprengeniük, ez a sáskás-büntetősdi csakis egy Istenre lehet jellemző és hamarosan a saját bőrükön tapasztalják, hogy imáik meghallgatásra találnak, az automatákban csodálatos csokiszaporítás zajlik (kis furfanggal brandy-szaporítás), ám a bűnök is megtoroltatnak. Hamilton igyekszik megfejteni az új világ logikáját, egy szürrealisztikus megoldással még Istennel is szembenézhet, de a végső válasz sokkal prózaibb és valójában az álmokban keresendő: ugyanis szereplőink rendszeresen álmodnak a protonnyalábba zuhanásukról, melyben az idő rettenetesen lelassult, a mentősök szemmel alig érzékelhető lassúsággal igyekeznek le az összeroncsolódott testekhez és csupán egyetlen ember maradt eszméleténél, bizonyos Arthur Sylvester. Ennek azért van jelentősége, mert a történet elején kiderül róla, hogy vallási fanatikus és egyes elemekből egyértelműen kikövetkeztethető, hogy valójában (ha ennek a szónak van még jelentése) Sylvester tudatába zuhantak. Ezek után csak ki kell vonni valahogy a forgalomból, ám ahelyett hogy a valóságban ébrednének fel, a csoport egy másik, kevésbé bizarr világba csöppen.

Philip K. Dick összesen négy figura - egyáltalán nem egészséges - tudatán keresztül vezeti szereplőit, így megismerhetjük az emberi képzelet bizarr formációit, ugyanakkor elgondolkodhatunk arról, vajon a mi tudatunk mennyire lenne elviselhető, egészséges.

Végül visszatérünk az állítólagos valóságba, de ekkor már a kellőképp összezavart olvasó bizalmatlan: a valóságot számunkra a regény elején Hamilton szemszöge jelentette, ide is térünk vissza. De vajon nem azt jelenti ez, hogy Hamilton tudatába állapodik meg végül a történet, míg a többi hat szereplő esetleg örök kómában fekszik?

A történet fő motívuma ráadásul az olvasás metaforájaként is felfogható: olvasás közben kettős tudat alakul ki, érzékelem a sajátomét, de ugyanakkor a regény terét is. Az efféle regények után azonban erősen megkérdőjeleződik a sajátomként hitt tudat bizonyossága.

Osztályzat: 5 (jeles)